Sokat gondolkodtam, hogy belemenjek-e ebbe. Ebbe, hogy személyesebb hangvételen keresztül komolyan írjak és mindannyiunkat érintő dolgokat feszegessek,leírjam a véleményemet, a meglátásaimat és az érzéseimet a lélektréning sorozat aktuális heti témáival kapcsolatban. Végül úgy döntöttem, miért ne? Hiszen a szépség témakörébe a lélek is belesorolható, sőt, talán az a kulcsa mindennek.
Biztosan sok olyan ember van köztetek is, akinek sajnos nincs önbizalma. Ez először is nem ritka eset, higyjétek el, sok ember akiről azt hiszitek, fú milyen magabiztos, szerintem belül érzékeny és ostorozza magát nap mint nap, csak magára húz egy páncélt, ezzel védve magát a sok csalódástól. Én is ilyen vagyok. Nem mutatom senkinek ha fáj valami, vagy ha sért valami, ha esetleg éppen rossz passzban tengek-lengek vagy rossz érzés ha megbámulnak és rögtön arra gondolok mit néznek rajtam? Biztosan azt gondolja,hogy ez meg, hogy néz ki? Milyen a haja, hogy vehette ezt fel? Vagy mittudomén, előítéletes velem, hogy na ez a csaj biztosan beképzelt, vagy buta lehet. Utálom ezt. Utálom, hogy mindig megfelelési kényszerem van és mindenkit szeretném ha elfogadna, ha megismerne mielőtt ítél. De az emberek ugye nem ilyenek.
Sokszor itthon még úgy érzem, hogy jól érzem magam a bőrömben, jó lett a hajam, tetszik a minimális sminkem pl ha suliba megyek. Majd elindulok és a 100%-ról lelohad ez 60 %-ra mire beérek. De miért? Nem értem komolyan.
Utálom azt is, hogy itt olyan emberek is olvashatnak, akiket nem akarok beengedni a szférámba. Mert nem szeretem őket, nem szeretem, hogy visszaélnek az én kis felületemmel, amihez szerintem semmi közül. Van életük ha az enyém ennyire leköti őket? Kétlem, de tudjátok mit? Ha nekik az vicces,h én ebben lelem örömöm, ámen röhögjenek! Nézzenek magukra. Mert én megteszem helyettük, lehet,h nekik nincs kedde éppen pattanásuk, vagy nem tesznek fel outfit képeket, amely szó számukra pl igen vicces, de észreveszem ha 3 napig zsíros a hajuk és? Letojom kb. Észreveszem,h szőrös a kezük, vagy van akinek óriási pattanások éktelenkednek a bőrén, számomra nyomi cipőt vettek fel, vagy rohadtul gáz a nadrág amit felvettek. És? Bántom őket én ezért? NEM. ÉS ITT ÉRKEZTÜNK EL A KULCSPONTHOZ.
Ebből merítek erőt. Jobb ember lehetek csak, ha én nem élcelődök máson nem? Jobb ember, megértőbb ember még ha nem is érzem magam tökéletesnek, de az egészséges önbizalom bennem lakozik. Különb vagyok nem? Szóval különbek vagytok, ha ti nem teszitek ezeket a dolgokat. Bíztok magatokban és nem azon vezetitek le a gondjaitokat, vagy életetek hibáit, hogy másokon élcelődtök. Higyjétek el, ez már bizonyos fokú önbizalom jelenlétét jelenti, jó úton jártok! Ne törődjetek ezekkel az emberekkel bár tudom,hogy nehéz! De meg kell próbálni, és soha de soha ne lássák ha nektek valami sértő. Nagyon kegyetlenek ezek az emberek, főleg a nők. Pletykásak, és kis csapatokba verődve támadnak, de miért? Mert nem egyéniségek, és beállnak a sorba, hiszen lehet xy nem gondolja azt mint z, de ha xy ezt megmondaná z-nek, akkor z ki lenne rekesztve, na akkor ki is önmaga? Nevetséges, fel sem vállaja magát a megfelelésért? Ezt ne tedd, légy önmagad inkább, hidd el idővel kifizetődik. Igaz engem pl már nem érdekelnek az ilyen emberek, megtanultam őket kizárni. Számomra nem léteznek. Ezt kell elérni, erre kell törekedni, és akkor az önbizalmad növekedni fog. Továbbá mindenkinek vannak jobb és rosszab periódusai, próbálj hamar túllendülni a rossz dolgokon. Engedd el, vígasztald magad azzal amit szeretsz, pl süti, barátnők, barátod, kiskedvenceid, sorozatok, család, hobby akármi, és meglátod, másnap kisüt a napocska :)
Mi a véleményetek erről? Mindenre kíváncsi vagyok!
Hajni
2 megjegyzés:
teljesen olyan ez a poszt, mintha én írtam volna :D
Nóri, akkor egy rugóra jár az agyunk ;)
Megjegyzés küldése