Sziasztok!
Rengeteg kép tud inspirálni az őszi öltözködésben, és bár még vannak korlátaim, amiket itt nehéz levetkőzni, mégis annyira vágyom rá, hogy olyan szetteket és összeállításokat viselhessek, amiket a képeken imádok nézegetni, amiket fejben én igenis szupernek találok.
Csak hát felkészült erre a környezetem? A munkahelyemen lehet furán néznének rám, ha a csizmám hosszú szára fölött még egy térdzokni is kikandikálna, vagy ha kalapot viselnék... pedig van egy szuper fekete kalapom,mégis félve viselem. Sajnos egy kis faluban nehéz önmagunkat kifejezni ily módon, míg egy nagyobb városban vagy a fővárosban szerintem elfogadóbbak az emberek és nem szólják meg a másikat ha kissé különc vagy nem sablonos, mer merész színeket és fazonokat hordani.
Mindenki mondja, hogy fogadd el magad, és a másikat is, mégis ha valaki különc valamiben, vagy más, akkor azt kis közösségekben kinézik és megszólják. Ettől én feszélyezve és kellemetlenül érzem magam. Mikor például a kalapom viseltem, akkor mindig megnéztek, és láttam a fejükön, hogy éppen azon agyalnak, hogy ez a csaj normális-e, hogy ilyen cuccot vett fel, vagy honnan szalasztották? Merjek-e egy színesebb rúzst feltenni a munkahelyemre, nem feltétlenül a tűzvörösre gondolok, hanem a bordósra,ami remekül passzolna az egyik kardigánomhoz. Volt akitől azt hallottam, hogy nem, pedig ez nem való hétköznapra. Ki dönti ezt el? Ha én abban érzem jól magam hétköznap, mert az is színt visz a napomba, akkor miért ne viseljem? Ha én szeretem a púderrózsaszínt, akkor ne hordjam mert sokak szerint kislányos, vagy éppen az ellenkezője?
Amikor egy vastagabb de nagyon szép és vagány karkötőt tettem fel egyszer, akkor is megkaptam, hogy micsoda fukszom van... fuksz? A h&m-es karlánc szerintem nem fuksz,és bocs, de nem a gettóban vagyunk, csupán nekem ez is tetszik.Nehéz ügy ez.
Lényeg a lényeg eldöntöttem: akkor is viselni fogom, és merészebb leszek!
Puszi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése