Sziasztok Csajok!
Szívemen viselem az állatok sorsát. Emlékszem már kiskoromban is nagyon szerettem minden állatot, kicsit-nagyot, hüllőt-rovart-kutyát-macskát.. Volt pár barátnőm,akikkel szöcskéket kergettünk a fűben, néztük őket, vagy éppen kis békáknak segítettünk átkelni az úton eső után, hogy minél többen érjék el a biztonságos túlpartot. Akkor még nem is gondoltam, hogy ezzel az apró gesztussal, vagy éppen azzal, hogy egy kis utca lyukba szorult gyíkocska kimentésével mekkora segítséget nyújtottam egy ártatlan kis lénynek.
Telt az idő,és én cseperedtem, de az állatok iránti szeretetem nem csökkent, sőt.. Voltak papagájaink,cicáink,és kutyusok is laktak nálunk, mindenkinek saját története van,de ha azt elkezdeném mesélni, reggelig itt ülhetnétek a sorokat olvasva. Aztán betoppant az életembe Rozi. A mai napig nem tudom elfelejteni, amit jelent nekem, mert soha nem hittem volna, hogy egy süni és ember között kialakulhat ilyen kötelék... de sajnos el kellett engednem. Most velem van Marci, a dacos kisfiam és Rokkó, a szeleburdi kutyaöcskösöm, akik nagy szeretettel töltik meg a szívem és minden kis rezdülésükért hálás vagyok. Nekem akkora örömadagot adnak, mint másnak egy kiló csoki, vagy alkoholistának az alkohol, drogosnak a drog. Igazi állatfüggővé váltam. Ezért is viselem a szívemen annyira a sorsukat, és a sanyarú körülmények között vergődő összes kis bundás angyalt hazahoznám és felkarolnám, mert azt vallom, az állatok lelke tiszta, sokszor tisztább mint néhány emberé ezen a Földön.
Fontosnak tartom az állatmenhelyek működtetését, és örülök,hogy Veszprémben két ilyen intézmény is található. Fogadtam már örökbe átteleltetésre európai sünit, Avarkát, akit szintén soha nem felejtek majd el! De amikor csak tehetem, igyekszem pár aprósággal segíteni a menhelyeknek is. Lehet, hogy nekem csak egy kutyakonzerv, de másoknak az a vacsora! Lehet, hogy nekem csak egy rongy, neki a takaró! Ezért is mondom mindig,hogy nem kell nagy dolgokra gondolni ha segítségről van szó, egy apró tett csodát tesz! Sok csoda hozza el az igazán nagy sikert.
Amikor megláttam, hogy lesz Fény séta az állatokért, a sanyarú sorsúakért és a megmentettekért, az összes kis szeretetgombócért, rögtön kértem Istit, hogy menjünk el..és el is mentünk! Annyi aranyos kutyus volt, volt egy háromlábú kis hős aki virgoncabb volt mint akármelyik másik eb, aki négy lábon cammogott. Isti lábát hátulról meg-megbökdöste útközben egy szép kutyus, mellettem pedig egy kis tacskó méretű fekete frufru-s aranyosság ballagott. Felgyúltak a fáklyák és a mécsesek, a séta elindult, az állatok és gazdáik pedig megtették a fénysétát...
Ma van az állatok világnapja. Ha van állatotok, simogassátok meg, öleljétek meg és mondjátok meg nekik, mennyire is szeretitek őket. Ők csak adnak, és szeretnek önzetlenül.
Puszi nektek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése