Kedves Te, aki olvasol!
Először is köszönöm neked, hogy ennyi idő után még megnyitottad a blogom. Nem tudtam ide mit írni hosszú- hosszú ideje- na nem azért mert nem lett volna mit mesélnem, egyszerűen nem éreztem azt, hogy mondani szeretnék bármit is - a női csacskaságaim eltörpültek azok mellett a hegyek mellett amiket meg kellett másznom. Ennek számos oka volt, amit instagramon egy sztoriban már pedzegettem , és akkor mondtam, hogy lehet írni fogok róla, ha úgy érzem készen állok. Nos úgy érzem, hogy szeretném az óévet végre lezárni, mert itt az ideje, és őszintén, szívből remélem, hogy ez az év jobbat, jót hoz nekem és nekünk , valamint a környezetemnek.
Nem kertelek, az óévem szörnyű volt, borzalmas. Ami balul sülhetett el az életemben, az balul is sült el, hiába próbáltam pozitív maradni és a jó dolgokra koncentrálni. Többször küldött padlóra az élet, de felálltam minduntalan.
Januárban hosszú betegség és küzdelem után elveszítettem édesapámat. A fájdalom alattomos jószág- mindig akkor támad mikor azt hiszed talán kicsit enyhül majd a bánat. Egy éve történt, de a mai napig nem szívesen írok róla, mert fáj. Még nem tudtam most sem feldolgozni, hogy nem az életem része, nem hallom a hangját- csak az emlékeimben, nem fogad ha hazaérek és nem adja a jó tanácsait- amit sokszor nem is kértem-de tudom mennyire szeretett és féltett, ezért mindig segíteni akart. Igen, a mai napig fáj. Még ha a környezetemnek nem is mutatom- esetlegesen nektek sem, akkor sem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá! Szeretem, és mindig szeretni fogom. Erről úgy érzem ennyit szeretnék megosztani a világgal.
Marci sünikém is átköltözött az örök kukac vadászmezőkre- ez is egy nagy törés volt számomra, mert gyermekemként szerettem őt. Sokat betegeskedett, végig vele voltunk és reméltünk- ápoltuk,de sajnos nagyon beteg volt.
Betegeskedtem jómagam is, nem egyszer- erről nem szeretnék részleteket mondani, illetve szakmai területen is kaptam pofonokat rendesen. Eladtuk a családi házat, ahol 29 évig a mindennapjaim éltem és egy menedéket jelentett nekem, aki ragaszkodó típus lévén minden változást nehezen élek meg. Egy önmarcangoló körbe kerültem, így segítség és idő kellett- kell, hogy ezt feldolgozzam. Haladok az úton és remélem nemsokára célba is érek. Nem akarom feladni soha!
2020. Milyen szép szám, tetszik. Tudom én, hogy nem ezen múlik,hogy milyen lesz az év, és jó lesz-e a változás, de mégis próbálom bevonzani. Átértékeltem sok dolgot, kapcsolatokat, miérteket és az önismeretem is sokat fejlődött.
A szépségápolás iránti szeretetem alábbhagyott tavaly, de szépen lassan visszakúszott az életembe , jelentem most újult erővel imádom továbbra is a smink Isteneit :) Készülök tesztekkel, leírásokkal és nagyon szeretném bővíteni a csapatot instán, szeretném ha elismernék a munkám és lehetőségem nyílna cégekkel történő együttműködésekre, nyereményjátékok rendezésére- mellyel nektek szeretnék adózni a sok kedvességért, hogy követtek. Ez nem ígéret és kikötés. mert kényszerből nem erőltetek semmit. Inkább próbálom jól érezni magam és akkor írni, ha úgy érzem- igen-ez az!- erről van mondandóm. Sok gondolat és terv lapul a tarsolyomban, remélem tetszeni fog nektek és ez a blog szféra még nem áldozott le teljesen, mert sokan szeretünk írni és olvasni is blogokat. Tehát ha kedvet érzel, tarts velem :)
Ezek nem fogadalmak, inkább célok.
Tehát hello 2020., már vártalak!
Puszillak benneteket:
3 megjegyzés:
Régen sokat olvastalak, amikor pedig nem volt már új bejegyzés, elkezdtelek követni Instagramon, így nagyjából hallottam róla, hogy mik történtek Veled. Nehéz ilyenkor mit írni, vigaszt nem is nagyon nyújt, de: kitartást! Jó dolog, hogy a törések után megpróbálsz újra visszatérni valamihez, amit szeretsz. Fontos, hogy legyenek ilyen hobbik az életedben. Én várni fogom a cikkeket :)
Régebben mindig olvastam a blogodat, amióta pedig nem nagyon volt új cikk, Instagramon is követtelek, így nagyjából tudtam, mi a helyzet Veled. Nem igazán lehet mit mondani ilyen esetben, nem is nagyon nyújt vigaszt, de: kitartást! A 2019-es évet én is legszivesebben kitörölném az emlékeimből - úgy tűnik, ez most egy ilyen pocsék év volt... Azonban szerintem fontos, hogy visszatértj azokhoz a dolgokhoz, amiket szeretsz, amik feldobják a mindennapokat. Én mindenesetre itt leszek, és olvasni foglak :)
Kedves Kriszti!
Szívből köszönöm,hogy írtál :) Nagyon boldoggá tettél, hogy itt vagy, hogy követtél és követsz, visszajelzel. El sem tudod képzelni mennyit jelentenek a soraid nekem!
Sajnálom,hogy neked sem sikerült jól az óév, de remélem a mostaniban eléred amit szeretnél és amire vágysz!
Ölellek:
Hajni
Megjegyzés küldése