2017. február 9., csütörtök

A XXI. században ilyen elhangozhat a tv-ben? - A Púder c. műsor mai adásáról

Sziasztok!

Nem szoktam nagy feminim beszédeket mondani, és a női jogokért, egyenlőségért fennhangon küzdeni és szónokolni,de ami felháborító, nos amellett nem megyünk el lehunyt szemmel szó nélkül. Nem szoktam nézni a Púder című műsort sem az Alföld tévén, nem véleményezném éppen emiatt a műsort magát, illetve a csatornát sem, a műsorvezetőt sem, mert nem tudom ki írja neki a szövegét. Ha ő maga találja ki, akkor nem szóltam... Személyeskedni sem szeretnék, csak meglepett egy téma, foglalkoztat és ma olvastam róla, így virtuális tollat ragadtam erről.
A 444.hu oldalán kattintottam rá arra a cikkre, aminek a felkonfja és címe az volt: A Púderben elhangzott minden idők felkonferálása! ( Katt a címre és ott elérhető)
Az ominózus monológ ami eléggé furcsára sikeredett így hangzik a hölgy szájából:

„Továbbá beszélgetni fogunk még vendégeimmel a szép nőkről, hogy miért is kreatívabbak és sikeresebbek ők, mint a rusnyább társaink. Tartsanak velünk!”

Felháborító. Ez az első szó, amit eszembe ötlik hirtelen, de ne rohanjunk ennyire előre. Mi a szépség? Relatív, hangzik el megannyiszor, ez mégis klisé. Szépség lehet egy szép arc, egy szép test, de szépséget jelent a belső szépség, mert enélkül üres porhüvelyei vagyunk a létezésnek. Mindenkinek más a szép: más forma, más érzések, más tulajdonságok, néha rosszak. Egybegyúrva ez a sok kis apró dolog adja ki valaki számára a szép nőt. Lehet ami nekem szép,az neked nem szép, na de a rusnya,az elég erős kifejezés. 
Azt mondják, a szépség belülről fakad. Persze mindenki törekszik a külsejét is széppé, vonzóvá varázsolni, hogy önbizalma legyen, hogy boldog és teljes lehessen. Alig van a nőknek önbizalma, ezt tapasztalom. Szembejönnek a címlapok, a tökéletes testű modellek, szép arcú sztárok. Mi van az arcok mögött? Nem tudjuk mégis azt mondjuk: gyönyörű! Az lenne akkor is, ha beszélnék vele? Nem biztos, nekem legalábbis és sokaknak másoknak akik a belső szépséget is keresik, nem biztos. Rusnya jelzőt akkor sem használnék senkire! Ismét odaértünk vissza, hogy ami nekem nem szép,másnak csodálatos lehet.


Kép forrása: www.weheartit.com

Itt vagyunk a kőkorszaki elveket elvileg levetkőzve, miszerint a nőnek a konyhában a helye, de mégis akadnak az életnek olyan területei,amikben a mai napig a férfiakat preferálják. Nemiség, legyintünk rá, de igenis fontos dolgok ezek. Keresetbeli különbségek, az élet területein nagyobb harcokat vívott nők, ezek vagyunk sokan. Nem lehet levetkőzni ezt a klisét? Nem tudom.

Amikor megjelenik egy ilyen felkonferálás, elszomorodom, mert úgy gondolom, hogy még mindig itt tartunk? Ez pont egy nő, NŐ??? szájából hangzik el? 2017-ben? Nagyon szomorú. Mennyi önbizalmat az ez nekünk? Tényleg akkor lehetek csak sikeres, ha szép vagyok? De mi a szép? Minek feleljek meg? Legyen ,mű szám, mű mellem, mű hajam, akkor szép leszek?
Megannyi kérdés, de tudom,hogy a fent említett dolgok engem taszítanak,van akinek az a szép. Nem lehet behatárolni mi is a szép, egy általános felfogáson kívül. Na, de az,hogy csak szépként lehetünk sikeresek, hát kikérem. Szégyellje magát aki ilyet ki mer mondani, le mer írni, vagy így meri gondolni.
Ha tévében dolgoznék, nem kétszer hanem százszor gondolnám meg,hogy mit is beszélek, na de az arcomat ilyen mondatokhoz biztos nem adnám.

Elnézést kérek kedves Púder c. műsor,de akkor én most azt mondom, nem szép amit beszéltek, ami ehhez kapcsolódik,azt konklúzióként vonjátok le ebből!


Szép napot: 



2 megjegyzés:

Kláresz írta...

Na többek között ez is a baj azzal, hogy sok üresfejű k. olyan pozíciókba kerül, ahova képzett, értelmes embereket kellene alkalmazni; mindezt pedig kizárólag azért, mert jó helyre fekszik/térdel. És ez nem csak a tv-ben megy így. Sajnos.

djkaty írta...

Aztamindenségit. Tényleg hihetetlen. Köszönöm, hogy írtál róla, és nagyon szép gondolatokat fogalmaztál meg. „Enélkül üres porhüvelyei vagyunk a létezésnek.” – ez már szinte költői <3 Bizony, hiába a szép arc vagy test, ha mögötte nem rejtőzik belső szépség, és ezt túl sokan felejtik el manapság...