2013. december 1., vasárnap

Advent... szomorú advent.

Sziasztok Drága kis olvasóim!

Elérkezett ez is, december hónapot írjuk. Sajnos a november nem úgy ért véget, ahogy kellett volna, nagyon szomorú vagyok, és vígasztalhatatlan ez ügyben. Tudjátok, a legtöbb embernek van egy kutyusa kiskorától fogva, aki végigkíséri az életét, aki mellett felcseperedik gyermekből felnőtt lesz. Nekem Gubanc volt ez a kutyus. Sosem feledem el, mikor érte mentünk és a fehér kis szőrgombócom kunkori farkincával még odarohant az anyukájához mikor minket meglátott, és puszit adott neki, már akkor azt mondogattuk, tudta, hogy mi Érte mentünk, és elköszönni szalad vissza az anyukájához. Aztán ez a kis manó egyre több örömet szerzett nekünk, hihetetlen okos eb volt, nagyon mély érzésekkel és örök játékossággal, optimizmussal.


Azonban tegnap reggelre örökre itthagyott bennünket, szemében kihunyt a fény. Elbúcsúztunk tőle, eltemettük, és már örökké velünk marad, mert ha fáj, ha emlékezni akarok csak kisétálok majd a kertünkbe a sírjához és gyújtok neki egy gyertyát. Nekem  Ő marad a nagybetűs KUTYA örök életemben, nem is akarok hallani másik ebről, sokat pedig azt mondják nekem,hogy az orvosolná a hiányát, de nem, hajthatatlan vagyok. Tudjátok Ő egy igazi magyar kutyafajta volt, törzskönyvezett fajtatiszta fehér mudi, ami nagyon ritka. Igazi jellemmel, édes pofival, érzelmekkel. Nem pótolja senki és semmi. 
Ez úgy jön az Adventhez, hogy amikor elkészítettem tegnap este az Adventi koszorúnkat, egy kis fehér angyalt helyeztem a középpontjába, aki nekem Gubanckámat jelképezi....


Emlékezni fogunk Rá minden gyertyagyújtáskor.


Mindenféle termést felhasználtam még hozzá, régóta terveztem már a kis koszorúnkat, csak angyalka nélkül,de így lett most teljes!


Íme, a teljes valójában a koszorú.

Ha van kis állatkátok, kutyus, cica, süni, tazmán ördög, akármi... szeressétek, minden nap, mert ők önzetlen szeretetet adnak nektek, megvígasztalnak ha bánatosak vagytok és elfogadnak ahogy vagytok, akármikor, feltétel nélkül.

Gubanc, örökké a szívemben élsz <3  Ég Veled .....




7 megjegyzés:

djkaty írta...

Remélem, Gubanc már jókat szaladgál a végtelen mezőkön a többi elköltözött kutyussal <3

hajnoca3 írta...

Én is remélem <3 Köszönöm!!!

Kemiviki írta...

Részvétem Gubancért! Nagyon sajnálom.

Névtelen írta...

Sajnálom a kutyusodat :( A koszorú nagyon tetszik!

PAncsi írta...

Milyen szép időt élt meg Gubanc! Biztosan nagyon boldog kutyus volt, ha ennyire szerettétek.
Az első kutya, akihez őszintén, tiszta szívből kötődünk, mély nyomot hagy bennünk. Nekem egy drótszőrű kistacsi volt ő, aki kisgyerekként vigyázott rám - sajnos már régóta nincs velünk.
Mostanában az életünket cicák töltik ki, az idősebb cicafiú már 4 éve velünk van, a kislányt 1,5 hónapja szedtem össze az út szélén. Azóta is minden alkalommal, amikor dorombolva rám néz, az jut eszembe, hogy nem értem, hogy tudta valaki kidobni őt, és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy én találtam meg :-)
Nagyon szép az utolsó gondolat, teljes mértékben egyetrétek vele, hisz aki nem szeretett még egy állatot, az nem tapasztalta meg az igazi, önzetlen szeretetet.

Fleur írta...

Nagyon sajnálom :(

hajnoca3 írta...

Köszönöm a kedves szavakat, nagyon rendesek vagytok,és együttérzőek! <3 PAncsi: igen szép időt élt, de élhetett volna még, bár ez a fajta lehet nem olyan hosszú élettartamú, mert régen anyukáméknak is ilyen kutyusuk volt, csak fekete ő is ennyit élt kb. Én sem értem,hogy lehet egy állatot kidobni, de a sors akarta, hogy hozzád kerüljön a lányka cica! Biztos és szerető otthonra lelt :)